PLUS7dní – Jojo Samek: Ismert fotográfus beszél a nagy expedíció előkészületeiről és arról, hogy nem csak a városokat szeretné megragadni, hanem az emberek lelkét is, akik ott élnek

Copyright © 2018 Expedition Citroën C3 Europe - Asia for 60 days

 

Jojo Samek: Ismert fotográfus beszél a nagy expedíció előkészületeiről és arról, hogy nem csak a városokat szeretné megragadni, hanem az emberek lelkét is, akik ott élnek

Jojo Samek vállalkozó volt, aki mélyre zuhant és hajléktalan vált belőle. A hajléktalanságból felküzdötte magát, ismert fotográfussá vált, de súlyos betegség következett és újabb zuhanás. Felülkerekedett ezen is, újra fotóz és megvalósítja a nagy álmát. Egy kis autóban 32 ezer kilométeres útra készül 20 országon keresztül.

Honnan jött az expedíció ötlete?

Az ötletet már tényleg régen megszületett, egy álom volt, amit itt a fejemben tartogattam.  Ez az egész reális alapokat csak ez év márciusában kapott, amikor megszólítottam pár embert és egyszeriben az egészen hihetetlen elképzelésből elkezdett megszületni a valódi projekt azzal a céllal, hogy 20 európai és ázsiai országon keljen át 60 nap alatt.

Egy ilyen hosszú és bonyolult út előkészítése során találkoztál valamilyen komolyabb problémával?

Nem igazán. A legnagyobb probléma legálisan bejuttatni Kínába az autót. A vízummal sem nekem, sem az operatőrnek, aki velem utazik,nem volt semmilyen problémánk, de az autó… Az egyáltalán nem volt egyszerű. Mellette sokáig nem tudtuk, hogy minek vagyunk, mondjuk még most sem tudjuk. Adminisztrációs szempontból rendben kellene lennie, de mindig bele futhatunk a határokon egy olyan hivatalnokba, aki szükségét érzi majd, hogy túlságosan fontoskodjon.

Érzelmes búcsú a családtól az indulás előtt

Becsomagolni egy kis autóba 60 napra – ez nem egyszerű. Mi van egyáltalán benne? És mi foglalja el a legtöbb helyet? 

Legtöbb helyet – a tömeg alapján nézve – a konzervek foglalják és aránylag a felszerelés is nehéz. Az én szempontomból a legfontosabbak az élelmiszerek. Utána a hatalmas gyógyszer készlet – körülbelül mindenre. Sok helyet foglal a technika – fényképezőgépek, kamerák, állványok. Ehhez hozzá kell számolni az alkatrészeket, a ruhákat stb. És a felszerelést a rossz utakra – hólánc, mentő eszközök, rácsok, csörlők…

Ha már az ételt említetted – mit visztek magatokkal? 

Legfőképpen gulyást. Sok konzervet és különféle gulyásokat, mindketten szeretjük. Ehhez körülbelül 8 kg tésztát, amit bele fogunk keverni. Szerettünk volna hozni különféle zacskós készételeket is, de az igazat megvallva, amikor élelmiszert mentem vásárolni, olyan magas lázam volt, hogy teljesen megfeledkeztem róla…. Alig bírtam sétálni a szupermarketben, a bevásárlókocsira támaszkodtam, és az egyetlen, amire emlékeztem: ne felejtsd el a konzerveket…

A tetőn, pontosabban a tető csomagtartó felett van egy napelemes rendszer is. Miért?

Elméletileg aránylag erősnek kellene lennie, az extra akkumulátort fogja táplálni és folyamatosan tölteni, minőségi feszültségszabályozóval és kialakítóval van kiegészítve, így 220 voltot kapunk belőle.

Hogyan fogtok az expedíció során aludni?

Legfőképpen sátorokban. Felsőkategóriás, expedíciós, piros Husky sátraink vannak, 12 000 mm-ig vízálló, ez tízszer több, mint az átlagos, olcsó sátraknál. Ezen felül extrém tartósak, tökéletesen le lehet zárni és a havat is bírják.

Miért piros?

Piros autónk van, így piros sátrat szerettem volna. Nem igazán racionális döntés, inkább úgy veszem, hogy valahogy esztétikus. Khaki és a zöld egyáltalán nem vonzottak, valaki ajánlott sárga expedíciós sátrakat is, de sárga sátrat azért tényleg ne…

Az expedícióra elkíséri egy operatőr is, Gerő Zoltán.

Dunaszerdahelyen vagyunk, ahonnan elkezditek az expedíciót és aránylag intenzíven esik. Mit fogtok csinálni ilyen időjárásban, ha több napig is eltart majd? Mindig sátorban lesztek? 

Biztosan nem. Néha megállunk egy kisebb hotelben vagy panzióban – azért is, hogy az alapvető higiéniát fent tudjuk tartani, és ne csak az utazó zuhanyra támaszkodjunk és főként – kimosni a ruhákat. Nem tudunk betenni annyi ruhát, hogy mosás nélkül kibírjunk pár hetet velük.

És mennyi ruhátok van egyáltalán?

Úgy csináltuk, hogy mind a ketten vettünk két teljesen egyforma, közepesen nagy bőröndöt és mindenki a saját megítélése szerint pakolhatott a sajátjába, több helyet egyikünk sem kapott a másiknál.

Számítotok extrém időjárási helyzetekre is?

Biztosan lesznek kimondottan hidegek bizonyos szakaszokon, de semmilyen extrém hidegre nem számítunk. Feltételezzük, hogy éjszaka nem lesz kevesebb, mint -5 fok.

Már az első napon szeretnék átlépni a lengyel határt, utána Fehéroroszország következik.

Van az út során olyan város vagy hely, amelyet nagyon vársz vagy amelytől félsz?

Nagyon örülök a nyírfa erdőknek Oroszországban. Abban az időszakban, amikor ezen a területen fogunk keresztül átkelni, nagyrészt arany-piros színűnek kellene lennie, de biztosan minden színben fognak pompázni a fák. És már gyermekként is nagyon szerettem volna látni a Bajkált – lenyűgözött már a földrajz tankönyvekben is és most végre tényleg eljutok hozzá.

Ellenben – nagyon félek a hegységektől, a hágókon és a szakadékokon való átkeléstől. A legmagasabb pont az útvonalon Kínában lesz 3000 méter felett.

És elismerem, félek a biztonságtól is. Nemrég feltűnt egy információ, hogy Türkmenisztánban megöltek két utazót biciklin. Biztosan nem fogjuk kockáztatni az életünket egy szép felvétel miatt, mindennek megvan a határa. Felelős vagyok az operatőrért is és a közeli hozzátartozóimnak is felelősséggel tartozom. Ha megjelenik egy információ, hogy az út előttünk nem biztonságos, azonnal módosítom az útvonalat. A kérdés csak az, hogy ezeket az információkat megkapjuk-e időben.

És mit vársz ettől az expedíciótól, mint fotográfus? 

Elsősorban embereket szeretnék fényképezni, ahogy azt most is teszem, a saját stílusomban és perspektívámból, amely lehet, hogy nem teljesen standard. Nagyon örülnék, ha ezen az úton találkoznék olyan emberekkel, akik elég erős személyiségek ahhoz, hogy ez a képen, képileg megjelenítve is “üvöltsön” róluk. A fotó ezután megragadja

a lelküket és a érzéseiket is. Ez az a pillanat, amikor sikerül behatolnom a bőrük alá is, a belsőjükbe. Éppen az ilyen fotók fontosak számomra.

Autor: Martin Domček

Link: Plus 7 dní

 

Kiadta

Szólj hozzá