18 nap az indulásig

Copyright © 2018 Expedition Citroën C3 Europe - Asia for 60 days

A nagy Nap közeledik, és nekem nem marad más dolgom, mint összegezni az elmúlt fél év intenzív munkáját.

Az elmúlt időszak találkozókból, tárgyalásokból, utazásokból, nagykövetségek látogatásaiból, rengeteg telefonálásból, e-mail áradatból, weboldal készítésből, forgatásokból, fotózásokból állt, emellett történt haláleset is a családban (itt hagyott bennünket édesanyám, az én titkos szövetségesem és az egyetlen ember, aki a kezdetektől hitt bennem és abban, hogy sikerül megszerveznem az utat). Komoly egészségügyi problémákkal küzdött a feleségem apukája, költözés és a hétköznapi élet rengeteg egyéb intézni- és tennivalója várt ránk.

Összegeznem kellett volna az előkészületeket is az útra.

Mi sikerült, hol nem sikerült megfelelően kommunikálnom, mi van biztosítva az útra és mit kell még bebiztosítanunk az utolsó pillanatban a sikeres befejezéshez. A tennivalók priorizálása sokszor nehezebb, mint azoknak a megvalósítása. A rendező, a sofőr, a fotós, a művész, a dokumentarista elképzelései sok esetben szöges ellentétben állnak egymással. Az autó teherbírása korlátozott, fontossági sorrendbe kell állítani a tartalék benzint, pótkerekeket, a tartalék vizet, az élelmiszerkészletet, pótalkatrészeket az autóra, a kameraman technikai felszerelését és az én felszerelésemet is, úgy hogy a terhelhetőség maximuma 240 kg, beleértve a tető terhelhetőségét is, ahová 55 kg-t tudunk még pakolni.

Hogyan optimalizálható és osztható mindez szét?

J Ez az én első projektem és ismeretlen terület. Pont úgy, ahogy az út, amely ránk vár. Mint a könyv címe R.R. Tolkien-től: „Út oda és vissza” még ha kicsit javítottam is. Tudom, hogy nem lesz könnyű út. Túl hosszú ahhoz, hogy egy sofőr bírja. Megpróbálkozom vele, és ha nem megy, erőltetni nem fogom. A biztonság és a szerencsés hazaérkezés fontosabb számomra, mint a felesleges kockázat vállalás. Úgy, hogy várnak bennünket olyan országok, ahol a rendőrség vagy épp a katonaság felügyelete alatt állunk majd.

Vár ránk több tízezer kilométer út és én gyakran megkaptam a kérdést, hogy nincs bennem félelem? Pár hónappal ezelőtt gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy „NINCS!”. Ma 18 nappal az indulás előtt ez a „nincs” megváltozott tiszteletre, és óvatosságra intett, amelyre ekkora útnál szükség van. „Eltérő kultúrák, eltérő szokások.” – nem véletlen a megfogalmazás. Egy pillanatnyi figyelmetlenség az úton, helytelen magatartás, vagy csak egy üveg ital a bőröndben katasztrofális következményekkel járhat. Tudtátok, hogy Kínában udvariatlan az emberek szemébe nézni?

Nagyon örülök az útnak. Örülök az összes kellemes találkozásnak, az embereknek, akikkel találkozom, a végeláthatatlan nyírfa erdőknek, a poros utaknak, a gyönyörű tájaknak a völgyben. Ugyanennyire örülök a napnak, amikor hazatérünk Magyarországra.

Annak a pillanatnak, amikor Győrben leszünk a hídon, és én abban a percben tudni fogom, hogy szerencsésen haza érkeztünk.

UI.: Bocsánat a hibákért és az elírásokért. Sosem tudtam írni…

Kiadta

Jojo

Nagyságrendileg tíz éve foglalkozom fotózással és két éve már videók készítésével is. Fényképeis alkotásaimat megtalálják a következő oldalon: www.jojosamek.com. A fényképezés az életem és így jutottam ezen gyönyörű projekthez is.

Szólj hozzá